VĂśrĂśs IstvĂĄn

PohĂĄrkeserĹą

A pohĂĄrban egy angyal ĂĄll
izzadtan, elhagyottan.
Csak a szĂĄrnya vĂŠge lĂłg ki,
a tĂśbbi vĂ­z alatt van.

Levegőt nem vesz és nem ad,
lĂŠlegzem ĂŠn helyette.
Nem bĂĄbu ĂŠs nem kĂĄprĂĄzat.
A bakancsĂĄt levette.

A pohĂĄrba, mint protĂŠ-
zis, ĂŠjszakĂĄzni tĂŠr be.
Haja a vĂ­zen szĂŠtterĂźl,
az Ăźveghez ĂŠr tĂŠrde.

A lennit ĂŠs a nincset is
ĂśvĂŠbe gyĹąrve tartja,
keserű lesz a víz tőle,
fehĂŠr a pohĂĄr alja.

Osztozkodni az ĂŠjszakĂĄn
nem mozdĂ­tja a szĂĄrnyĂĄt,
hogy lehetne, ha figyelik,
kijutni a szobĂĄn ĂĄt.

Az anygal az abroszon he-
ver. JĂł csalĂłdni nĂŠha.
A szobĂĄt plafonig tĂśltĂśm
fĂŠnnyel. Lesz este mĂŠg ma.

Az oldal tárhely és domain szolgáltatója a Gyümölcstárhely